Ligetkör

Tegnap a jó időnek és a szép lassan gyarapodó facebookos "tagságnak" köszönhetően szép számú futó gyűlt össze este nyolcra a Közlekedési Múzeum bejáratánál. Fiatalok, és még fiatalabbak, fiúk, lányok, két és négylábúak vegyesen.

A heterogén összetételnek megfelelő felvezető sebességgel - úgy 7perc/km - indult neki a csapat, ami a egyeseknek talán kicsit lassú volt, de ahhoz pont jó, hogy egyben tartsa a társaságot. Ez az alkalom ugyanis nem az edzésről szólt, hanem az együtt futásról, a Ligetkör mellett elkötelezettségről.

Jómagam most veszítettem el a szűzességemet éjszakai zseblámpás futás fronton, nem ismertem senkit, mégsem éreztem kínosan magam. Új fiú lévén nem nagyon beszélgettem senkivel, de jó érzés volt futás közben hátranézve látni, ahogy több tucatnyi fénypont hömpölyög mögöttem, ahogy a fényvisszaverővel ellátott felszerelések sok-sok világító pontként, mint megannyi a szentjánosbogár imbolyogtak a járda felett.

Egyetlen* apró kellemetlenséget az útvonal jelentette, mert bizonyos részeken - zseblámpa ide, vagy oda - meglehetősen balesetveszélyes a burkolat. Következtetés: szükség van a jó minőségű rekortánnal borított, kivilágított futókörre a Városligetben.

*jut eszembe, volt még egy kellemetlenség: mivel rendszerint a kis körön futok, ezért csak most szembesültem vele, hogy a Városligeti körút, főleg a focipályák melletti szelektív gyűjtők körül milyen eszeveszett szemetes. Szívem szerint részt vennék egy futókörös szemétszüreten is.

Ha megguglizzuk a "futás télen" keresőszavakat, több mint 100 ezer találatot kapunk. Nem nehéz a tájékozódás tehát azoknak, akik februárban sem mondanának le a rendszeres testmozgásról a szabadban. Talán mégis van értelme még írni erről a témáról, mert a személyes hangvételű írásokból azért kisebb a kínálat.

Jómagam az előző szezonban döntöttem először úgy, hogy télen sem teszem le a futócipőt. Az elhatározást a vásárlás is követte, hiszen a megfelelő sportruházat ilyenkor talán még fontosabb, mint az év más részében. Az első beruházás egy Saucony téli technikai alsó volt. Ez emelt pulzus mellett úgy -10-15 fokig is használható, de saját tapasztalat szerint a kocogó tempó mellett úgy -6-8 foknál már fázik benne az ember. A másik fontos téli ruhadarab a megfelelő technikai felső. Itt levetkőztem a sznboságot, és a kedvenc Saucony márkám helyett egy olcsóbb megoldást választottam. A saját tapasztalatom szerint valóban nem véletlen a márkás ruházat magasabb ára a Decathlon Kalenji termékeivel szemben, sokszor érdemes megfizetni a minőséget. Szintén saját tapasztalat szerint azonban van úgy, hogy nem okoz nagy kompromisszumot a saját márkás termék választása. Nekem pl. a téli technikai felsőm és a kesztyűm is a Decathlonból van, és nem bántam meg.

Havas úton érdemes terepcipőt választani a futáshoz

  A testfelületen leadott hő felét a fejen át adja le a szervezetünk, ezért különösen fontos ennek a testrésznek a megfelelő védelme. Nekem az vált be, hogy +6-8 fok környékén még elegendő a nyári sapka, aztán ez alatt a napsütés erejétől függően átváltok az orkán bevonatú téli sapkámra. Ha fagypont alatt van a hőmérsékelt, már olyan sapkát választok, ami a fülemet is védi. Nagy hidegben ezen túl célszerű bekrémezni az arcot. Az okosok szerint előnyös, ha az ilyenkor használt krémek viaszt is tartalmaznak. Ebben az esetben az sem gond, ha a krém nem szívódik fel teljesen, hiszen az ilyen típusú krémnek pontosan az a feladata, hogy megakadályozza a hámréteg víztartalmának csökkenését és védje a bőrünket az időjárástól.

 A fentieket teszteltem a szombati hóesésben is. Mivel a szokásosnál hidegebb volt és a szél is fújt kicsit, ezúttal felül négy réteggel védtem magam a mínuszoktól: egy vékony rövidujjú, egy vékony hosszúujjú, egy vastag technikai, és egy széldzseki gondoskodott a komfortomról. Alul terepcipő, a vastagabbik zokni, és a termo alsó. 

  A hideg ellenére nem én voltam az egyetlen futó szombaton a Városligetben

 Az első 1-2 kilométeren szokás szerint még fáztam kicsit, de hamar elértem azt a testhőmérsékletet, amikor már egyáltalán nem zavart a hideg. Sőt, a hóeséstől, a talpam alatt ropogó hótól még nagyobb kedvvel is futottam, mint általában. Összességében nagyon jól esett ez a téli futás. Alig várom, hogy megosszam az élményt másokkal is a februári zseblámpás futáson.

Az idei tél kényezteti a futókat. A természetnek ez nem természetes, de ami hiányzik az élővilágnak, az ajándék a kocogóknak.

Jómagam már többször nekikezdtem a futásnak, de soha nem volt elég kitartásom a dologhoz. Tulajdonképpen sosem szerettem kocogni. Munka után, fáradtan sokszor szívesebben indultam bringázni, moziba, kocsmába, mint húztam edzőcipőt. De minden sport alapja a futás, legyen az robbanékonyságot igénylő mozgás, vagy kitartást követelő állóképességi gyakorlat.

A tavalyi Ironman közben - mint már annyiszor mindig - ismét megfogadtam, hogy soha többet, de két héttel a verseny után elhatároztam, hogy a következő nagyatádi vasemberre rendesen fel fogok készülni. Azóta rendszeresen kocogok. És ez a lényeg, a rendszeresség. Amióta reggelente, a gyárba indulás előtt megyek futni, jobban indul a napom, délután pedig mindenre van időm.

Sajnos szilveszterkor történt egy kis baleset, ami miatt hetekig nem húzhatok futócipőt, így a lábujjaim helyett csak a kezemet használhatom, ezért a futás helyett csak írni tudok. A kényszerű szobafogság ráébresztett arra, hogy megszoktam a kocogást, sőt, talán meg is szerettem, így első bejegyzésemben nektek nem is kívánhatok mást, csak további száraz időt.

Lassan vége az idei futószezonnak, de zárásként egy egyéni legjobb idő elérésére kiváló lehetőséget nyújt a 7. Intersport Balaton Maraton és Félmaraton. Lehet indulni 7 km, 10,5 km, 14 km, vagy 21 km-es távon, két nap alatt akár egy maratoni táv is összejöhet ebből. November 20-ig van még idő javítani a versenytempót, adok néhány tippet, hogy a Városliget környékén hol találunk ehhez megfelelő edzőpályát.

Először arról, hogy hogyan tudjuk javítani a versenytempónkat. Ehhez olyan fogalmakkal kell megismerkednünk, mint a "fartlek" vagy az "intervall", más néven "résztávozás". A témának nem vagyok szakértője, de a neten rövid keresgélés után számos leírást találunk ezekről a fogalmakról. Így ki-ki könnyedén összeállíthatja személyes edzéstervét. Már csak a megfelelő helyszín hiányzik.

Nekem ez a Budapesti Olimpiai Köpont, vagyis a Népstadion Komplexum. A helyszínt már csak magáért a látványért is érdemes felkeresni: sokkolóan nagy érték a város közepén a sok sportcélú épület, a számos sportpálya. Kész csoda, hogy átvészelte az elmúlt 20 évet, és nem játszották át a területet egy "ingatlanbefektetőnek". Meg merem kockáztatni: világszinten is kuriózum, hogy egy nagyvárosban ilyen elhelyezkedéssel, ennyiféle sport űzésére alkalmas létesítményt találunk. Szabadon besétálhatunk a porták bármelyikénél, kedvünkre sportolhatunk több helyen is.

Résztávazásra a legalkalmasabb terep az atlétikai pálya. A legegyszerűbben az Istvánmezei út végében található bejárattól közelíthatő meg. Néha ugyan frusztráló lehet, amikor profi vagy profinak látszó sportolókkal osztozunk rajta, de megéri. Ellentétben a Ligettel, itt pontosan mérhetjük, hogy mennyit futunk, a 400 méteres körök ideálisak a résztávazás edzéshez. Ráadásul a rekortán borítás az izületeinket is megkíméli. Ajánlott a külső sávot használni, mert a belsőt féltik. Nekem ugyan soha nem volt még konfliktusom, senkit nem zavart, hogy itt futok, de jobb a békesség. Elérhető a neten egy hivatalos árlista is a pálya használatáról, bár tőlem még sosem kért pénzt senki. A Déli edzőpálya legegyszerűbben az Istvánmezei út végében található bejárattól közelíthető meg. Hivatalosan 6.00 és 22.00 között várja a sportolókat, de jártam már úgy, hogy szó szerint rám zárták a kiskaput. Ilynekor a Nemzeti Sportcsarnok mögött elhaladva lehet kijutni a területről.

További edzés lehetőséget nyújt a Szoborpark körül található salakos pálya. Aki pedig csak sötétedés után jut el futni, az választhatja a stadiont körülvevő szervíz utat, ami végig kivilágított - ellenben a Ligetkörrel. Sajnos az aszfalt borítás nem ajánlott rendszeres edzésre, de néha azért be lehet vállalni. Én fartlekezésre szívesen használtam korábban ezt az utat. Egy kör kb. 1100 méter hosszú.

A fentiek mellett a stadion oldala remek lehetőség lépcsőzésre vagy hill edzésre. Utóbbi esetben nem állítom, hogy a Budai oldallal versenyképes a terület, de mutasson valaki jobbat a környéken.

Tegnap óta érzem igazán, hogy az egyesület önálló életre kelt. Egy hónapja tartottuk a második zseblámpás futásunkat. Az előkészítés tökéletes volt: időben meghirdettük, csoportesemény hoztunk létre a facebook-on, sajtóközleményt adtunk ki, az eseményt számos sajtóorgánum népszerűsítette. Még egy rádió interjú is készült a témában. A futás olyan jó hangulatú volt, hogy a végén népes tábor kezdeményezte, legyen ez rendszeres. Minden hónap első péntekén zseblámpás futás!

Eltelt négy hét, közeledett az október 1-i péntek. A megelőző napokban sokat agyaltam, hogy azért minden hónapban nem lehet akkora hírt csinálni a kezdeményezésünkből, mint szeptemberben. Ráadásul pesszimistává váltam azzal kapcsolatban, hogy havi rendszerességgel hány ember fog megjelenni a Közlekedési Múzeum előtti gyülekezőn. Aztán jött egy üzenet a Facebook-on: "Na mi lesz? Nem hirdeted meg???" Akkor már éreztem, az egyesület kezd felnőni, a tagok cselekedni akarnak. Ez már nem csak néhány lelkes aktivista, kezdünk valódi civil szervezetté válni. Olyan állampolgárok csoportjává, akik nem csak vágynak valamire, hanem tesznek is érte.

A futás ezúttal is nagyon hangulatosra sikeredett, még ha a létszám szerényebb is volt a korábbinál. Az azonban egyértelművé vált, hogy a városligeti zseblámpás futás mostantól nem csak gerilla marketing. Mostantól hagyomány!

Következő zseblámpás futás 2010. november 5-én pénteken 20.00-kor. Gyülekező a Közlekedési Múzeum főbejárata előtt.

A képre kattintva a HUNRUN.com rövid filmje tekinthető meg.

A Ligetkör Egyesület céljaival kapcsolatban sokszor megkaptuk a kérdést: "Ugye nem pudingot akartok?" Én magam szeretem a pudingot, a csokis a kedvencem, de ebben az összefüggésben természetesen egészen másról van szó. A sokat szidott margitszigeti futópálya az utálat tárgya. Adódik a kérdés: Mitől futópálya a futópálya? Feltétlenül szükséges a 3 km hosszú, 1 méter széles, rózsaszín csík? Mit akar a Ligetkör Egyesület?

Az egyesületünk alakuló ülésein felmerült a kérdés, nagy volt az egyetértés, akarjuk az 1 méter széles csíkot. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem 2 hetes, inkább 4 éves cél. Az sem kérdéses, hogy olyan borításra van szükség, ami anyagának kiválasztásakor - fogalmazzunk diplomatikusan - figyelembe veszik a Margitszigeten szerzett tapasztalatokat. Azonaban feltétlenül szükséges az épített pálya a Városligetben? Rövid távon természetesen nem, hiszen lehet enélkül is élni, bizonyítja ezt a most is ide járó futók tömege. Ám a futópálya nem csak a csíkról szól. Ide tartozik a közvilágítás, az öltöző, az ivókút, a tájékoztató táblák, a megtett távolság jelzése és a rendezett környezet. Mai témám az utóbbi.

Sok kritika éri ezzel kapcsolatban a Városligetet gondozó kertészeket, de én azt gondolom, a lehetőségekhez képest kiváló munkát végeznek. Nyilván jobban tetszene, ha a környezet inkább hasonlítana egy arborétumra, mint egy parkerdőre, de ehhez sokkal többet kellene költeni a területre. A szemét eltakarításáról egy személyes élmény: Amikor tavaly ősszel kitettem a hirdetéseimet, amiben az egyesület alakuló ülésére hívom a ligeti futókat, azt gondoltam, hetekig kint lesznek. Mindössze néhány napot éltek meg. Azóta tudatosult bennem, hogy a Városligetben milyen ritkán találkozom fa- ill. falragaszokkal. Nyilván nem véletlenül.

Ellenben hétvégenként teljesen megszokott jelenség a fenti. Elég nehéz ott a területet gondozni, ahol az autók a füvön parkolnak. Ráadásul mindezt olyan útszakasz mellett, ami a forgalom elől elzárt terület. A Városligeti körúton megszokott a látvány. Szombat délutáni kocogásom során láttam a Sörsátornál, ahogy megérkeznek a kerékbilincses emberek, és szembesülnek a lenti látvánnyal. Az út mindkét oldalát elfoglalták a tilosban parkolók.

Korábban máshol már kifejtettem, átérzem a helyzetet, amikor a család megérkezik a Vársoligethez, nem talál parkolóhelyet, tájékoztató tábla nem jelzi a közeli parkolókat, ezért nagy tanácstalanságukban végül a tilosban parkolnak. Átérzem, de nem tudom elfogadni. Azt meg egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ha ennyire gyakori jelenségről van szó, miért nem áll ki a hatóság embere szombat reggel a helyszínre, és figyelmezteti a söfőröket a szabályszegésre. Vagy ha nem akarnak jó fejek lenni, hát menjenek ki minden délután 3-kor, és osszanak ki 200 bűntető cédulát. Biztos bevétel.

És mi köze van ennek a Ligetkörhöz? Rendezett környezet, kevesebb autó - ez is szükséges, hogy a Városligetben is legyen futópálya.

A Ligetkör Egyesület egyik célja a közvilágítás helyzetének javítása a Városligetben. Szeretnénk erre felhívni a figyelmet azzal, hogy 2010. április 30. 21.00-ra zseblámpás futást szervezünk. Ennek során közösen bejárjuk a futók által leginkább használt, közvilágítással nem rendelkező útszakaszokat.

Családos ember vagyok, két kisfiam van. A heti 3-4 futás megszervezése külön kihívás. Napi stresszek, kis izgalmak: a reggeleket szívesebben tölteném az ágyban, az estéket pedig a srácokkal. Igyekszem jó apa lenni, és olyankor futni, amikor a fiúk alszanak. Ez sokszor csak úgy sikerül, hogy esetükben nem a "még alszanak", hanem a "már ágyban" áll fenn. Irány a közeli Városliget.

Sokan leírták már különböző bejegyzésekben, hogy kedvenc közparkunk milyen változatos lehetőségeket kínál a futóknak. Az utak nagy részén van közvilágítás, így sötétedés után is szívesen járunk ide, de rendszeresen találkozom sötétben botorkáló futókkal is. Van ugyanis néhány rövid szakasz, ahol furcsa okból hiányoznak a kandeláberek.

A legbosszantóbb ilyen talán a Városligeti körút Közlekedési Múzem Stefánia közé eső szakasza. A legtöbb ligeti futó ismeri ezt a részt, akár kisebb, akár nagyobb kört szeret futni. Itt lehet a legegyszerűbben a leglátványosabb eredményt elérni. Ezt a részt pirossal jelöltem a térképen.

A folytatás sárgával az Ajtósi Dürer sorral párhuzamos útszakasz. Itt különösen fontos lenne a közvilágítás fejlesztése, mert az út nagyon rossz minőségű, egyes szakaszai kerékpárral is balesetveszélyesek sötétedés után.

A harmadik, kékkel jelölt szakasz a sportolni vágyókon kívül a gyalogosoknak is nagy örömére szolgálhat. Ezzel sötétedés után is teljes, nagy kört lehetne futni a Városligetben. Arra itt most nem térek ki, hogy milyen egyéb előnyökkel jár a közvilágítás fejlesztése (pl. közbiztonság).

Szeretnénk felhívni a figyelmet a fenti célokra április utolsó napján azzal, hogy zseblámpával a kézben, laza kocogás közben bejárjuk a jelzett útszakaszokat. Amennyiben Te is támogatod az ügyet, csatlakozz!

Március 28-án Pozsonyban jártam, félmaratont futottam. Amit itt várt: egy hangulatos verseny, alacsony, 16 eurós nevezési díjjal.

Közismert, hogy Pozsony hosszú ideig Magyarország fővárosa volt. 11 királyunkat koronázták a Szent Márton székesegyházban, és természetesen számos más magyar vonatkozású épülettel is találkozhatunk itt. A lakosság 4%-a ma is magyar nemzetiségű. Tapasztalatom, és helyi magyar beszámolója szerint legalább kétszer annyian vannak azok, akik beszélnek magyarul, de már nem olyan erős a magyar identitásuk, hogy népszámláláskor magyarnak vallják magukat. Jellemző ok, hogy vegyes nemzetiségű családból származnak.

Rajt előtt a régi Nemzeti Színháznál

Kevésbé közismert, hogy a város milyen dinamikus fejlődésen ment át az elmúlt 5 évben. A Pozsony jelképének számító vár teljes felújítása csaknem befejeződött, számos új, modern épülettel találkozhatunk, a történelmi belvárost döbbenetesen jó állapotba hozták. Nagyon hangulatos itt sétálni, de tegyük hozzá, egy félmilliós városról van szó, Budapest vagy a közeli Bécs nagyvárosi pompáját ne várjuk.

Utóbbi érezhető volt a versenyen is, inkább egy kisvárosi eseményre emlékeztetett. Az első 5 km a történelmi belvárost járta körbe, de ezután hamar Közép-Európa egyik legnagyobb lakótelepén találtuk magunkat. Az útvonal a panelházak mellett haladt tovább, lényegében megkerültük a város déli részét. Visszaúton a Duna töltésén haladt a mezőny, ami a szagok miatt nem volt kifejezetten kellemes. Közvetlenül a szennyvíztisztító telep mellett kellett elfutnunk...

Itt még jókedvvel ment a futás

A rajt és a befutó a régi Nemzeti Színház előtt volt. A szokásos cél csomag átvétele kicsit szervezetlennek tűnt, mindenért külön kellett sorban állni. Utóbbi, ill. a tény, hogy az útvonal nagy része a prérin haladt magyarázta, hogy miért nem mernek magasabb nevezési díjat kérni ezért a versenyért.

Összességében mégis szívesen ajánlom a versenyt mindenkinek. Kedves a fogadtatás, alacsony az ár, Pozsony pedig megér egy hétvégét. A szállást érdemes Mosonmagyaróváron keresni, jóval olcsóbb, és mindössze fél óra távolság. Az autót érdemes a Novy Most déli oldalán található ingyenes parkolóban hagyni, igazán rövid séta innen a belváros.

Ami az én eredményemet illeti, sikerült egyéni legjobbat futni. Időt inkább nem írok, mert még nem olyan jó, hogy dicsekedni lehessen vele. Maradjunk annyiban, hogy a mezőny ötödét megelőztem, de van még hova fejlődni.